A Zakumentumfilm megtekinthető alább:

THE END...

Tegnap este levetítették a Zakumentumfilmet a Hírtv-n.
Ez azt jelenti, hogy lezárult egy korszak, befejeződött egy munka. Sok küzdelem árán született meg, rengeteg tanulsággal, élménnyel, és persze felismerésekkel.
Nehéz megállni, hogy az alkotók nevében ne kezdjen el az ember azon filozofálgatni, hogy van-e ma létjogosultsága a dokumentumfilmnek Magyarországon, lehet-e, szabad-e, kell-e áldatlan körülmények közt forgatni, de megálljuk, hiszen annyi mindenről el lehetne ugyanezt mondani.
Így csak annyit szeretnénk befejezésképpen írni, hogy amíg kíváncsiak vagyunk, amíg úgy gondoljuk, hogy egy társadalom tükre, lelkiismeretének szűk keresztmetszete a mindenkori, aktuális élethelyzeteket bemutató dokumentumfilm - addig forgatunk. Valahogy, valakiknek - akik szintén kíváncsiak más emberekre, sorsokra, gondolatokra, történésekre. Köszönet mindazoknak, akik nyomon követték munkánkat, drukkoltak nekünk és várták, hogy elkészüljön ez a mozi. Szívünk minden szeretetével készítettük - nektek, Önöknek, nekik.
És most elköszönünk. Remélhetőleg találkozunk egy következő film kapcsán.

Búcsú a Zakuszka-tanyától...

Hosszas kényszerszünet után nekifutottunk a Zakumentumfilm utolsó forgatási napjainak.
Meglátogattuk Andiékat új otthonukban, és az új Zakuszka tanyán, hogy az ott forgatott anyaggal lezárhassuk az elmúlt három év kronológiáját.
Sok minden változott a mátracserpusztai menhelyhez képest, de leginkább Andi hozzáállása az állatvédelmi kérdésekhez. Hosszú utat bejárt, mire eljutott ahhoz a letisztult szemlélethez, amit az interjú során megpróbáltunk alaposan körbejárni. Remélhetőleg sikerül a folyamatot a maga teljes valójában megmutatni, mert nagyon fontos kérdéseket feszeget valaki, aki nem csak marketing-mentéssel foglalkozott az elmúlt sok-sok év alatt.
Köszönet nektek azért, Andi, hogy megbíztatok bennünk, és beengedtetek, majd befogadtatok az életetekbe. Igyekszünk jó mozit csinálni.

Legújabb szerelmünk...

Addig is, amíg mi nem tudunk forgatni, örömmel látjuk, hogy más viszont tudott fotózni! Íme egy olyan kép, amely jó eséllyel pályázik nálunk a Zakumentumfilm moziplakátjának szerepére!:-))))

Köszönjük a kép közléséhez a hozzájárulást a www.komka.hu oldal tulajdonosának!

Sajnos továbbra sem sikerült támogatót találnunk a Zakumentumfilm forgatásához, és kedves kormányunknak köszönhetően az MMKA Kuratóriuma úgy döntött, hogy mivel a 2010. II. félévében zárolt 1,5 milliárd forint összegű központi költségvetési támogatás feloldása érdekében benyújtott beadványok nem jártak eredménnyel – a 2010. évi pályázati kiírások közül a 3 K (kutatás, képzés, könyv- és folyóirat kiadói); dokumentum-, tudományos-ismeretterjesztő-, animációs- és kisjátékfilm gyártási; filmterjesztési szelektív és filmterv-fejlesztési pályázatokat fedezet hiányában eredménytelennek nyilvánítja. Ezzel egyidőben az MMK 2010. évre közzétett pályázati naptárában foglalt pályázati tevékenységet felfüggeszti.
Ennek köszönhetően a már megítélt támogatásoktól is elestünk, így arra sem számíthat a szakma, amire esetleg eddig igen...
A mi esetünkben ez azt eredményezi, hogy nem tudunk akkor és annyit forgatni, amennyit szeretnénk, és amikor azt a helyzet megkövetelné. Ezért most kénytelenek vagyunk bemásolni Andi blogjának az utolsó bejegyzését, ahelyett, hogy mozgóképes beszámolót láthatnának a kedves nézők.

"A rutinos blogolvasók már tudják, hogy előszeretettel álmodom hülyeségeket; ezek általában vicces dolgok, de néha sikerül egy-egy nyomasztót is összeszedni.

Ozzy elaltatása után például azt, hogy elpusztult kecskegidákat egy kupacba rakva kellett elszállítanom lifttel. A liftajtó bezáródása után a legfelső gida átváltozott kiscsikó-Ozzyvá, kinyitotta a szemét és a fejét felfelé fordítva, mozdulatlanul bámult rám, miközben repültünk felfelé. Mit mondjak, elég nyomasztó volt.

Ma hajnalban azt álmodtam, hogy Patchwork bement a kennelbe, a kutyák elkapták, és a haldokló macskát odadobták a kerítés tövébe úgy, hogy a mancsa rálógott az alsó villanypásztor-szálra; mozogni már nem tudott, de még élt, aprókat rángott a villanypásztor ütéseitől. A kennelkaput nem bírtam kinyitni, hogy bemenjek és csináljak valamit, csak álltam kint lefagyva, és tehetetlenül néztem a szenvedését.

Szakadt rólam a víz, mikor magamhoz tértem, és beletelt egy kis időbe, míg megnyugtattam magam, hogy csak egy rossz álom volt, Patchwork biztonságban van, hiszen tegnap költöztettük be az öreg mamit a házba. Etuson kívül nem óhajtottam más benti macskát (sőt Etust sem, de ez nem kívánságműsor ugyebár), de baromi hideg van, az öreg, fogatlan Patchwork meg nincs kirobbanó formában. Beköltözött ugyan a zabosba, de tavaszig jobb lesz neki itt bent, a külön kajáltatását is könnyebb megoldani. Ha már így alakult, Hetti nénit is behoztam, egyrészt, hogy melegedhessen kedvére, másrészt pedig azért, mert az öreglány mostanában jópárszor kihívta maga ellen a sorsot, nevezetesen addig hepciáskodott az udvari kutyákkal, míg azok dühös ugatással sarokba szorították. Ez általában a pincében történt (a nagy hidegben jópár kutya-macska oda jár melegedni a kazán köré), Hetti néni fel tudott menekülni a kazánra vagy egy polcra, de féltem, hogy előbb-utóbb elkapják a grabancát - két évvel ezelőtt volt már olyan, hogy három nap alatt három macskát ölt meg az egyik kutya, valószínűleg Cefre. Azóta viszonylagos nyugi van, helyesebben voltak balesetek (a később a Lelenc által átvett Ketteske megölte Telített Zsírsavat, ill. szegény Ciccbull betévedt a kennelbe, ahol valószínűleg Kag és Iza végzett vele), de az udvaron nem volt macskahalál. Hetti nénit bementettem, a kicsiket mindig elkergetjük az első részről, hogy ne szokjanak ide, a többiek meg (akiket szintén el szoktunk kergetni a kutyamegszállás alatt lévő részről, de ettől függetlenül visszajönnek) a jelek szerint tudnak magukra vigyázni, ügyesen mozognak a kutyák között.

Sajnos tévedtem - ma reggel Vili azzal fogadott, hogy a kutyák a pincében megölték Copy-t az éjjel. Túl a személyes kedvencségen, Copy-Paste volt az egyik legrutinosabban viselkedő "kutyás" macskánk...

Nem tudom, ki volt a főkolompos. Az egyik fő tipp Kesu, aki hajlamos durván játszani, és behergelni mind magát, mind a többieket, a másik a potenciálisan visszaeső macskagyilkos Cefre. Totálisan tanácstalan vagyok, hogy mit csináljak velük; Cefrét öregségére, 2 év zakutanyasi udvarikutyaság után kegyetlenség lenne kennelfogságra ítélni, a lökött, hatalmas mozgásigénnyel rendelkező kamasz Kesut szintén. Ugyanakkor azt sem szeretném végignézni, hogy 2-3 hét alatt kiirtják a teljes kinti macskaállományt.

Keresem a megoldást, és elkönyveltem, hogy vesztettem. A mi lehetőségeinkkel képtelenség egyszerre lovat, kutyát és macskát menteni, egyszerűen nincs rá kapacitás. Ez nem az állatok hibája, hanem a magyarországi mentalitásé, a felelőtlen szaporítóké, akik kitermelik a mentendő utánpótlást az út szélére, a sintértelepekre, a menhelyekre, amik szélmalomharcot folytatva próbálják felszámolni a kialakult helyzetet. És baromira nehéz kimondani, hát még betartani, de a mai naptól végeztem a kutyamentéssel - egyszerűen nem tehetem meg, hogy a mentett állatok szép sorban kivégezzék egymást. A már meglévő blökiket természetesen tartjuk tovább becsülettel, de új nem jöhet, és Flex, ill. Fejőke kivételével a meglévő állományt is igyekszem elpasszolni - ehhez vérmes reményeket nem fűzök, hiszen nem véletlenül vannak itt. Plusz csöndeskén imádkozom, hogy a sors ne sodorjon a tanya kapujába újabb kidobott kutyát, mert hiába az elvek és a józan ész, az élet bizony nem fekete-fehér.

Egy kedves blogolvasónk (aki olvasón kívül virtuális- és macska-örökbefogadónk is egy személyben) kérdezte a minap, hogy mit szeretnék a Jézuskától. Egyből mondtam, hogy legesleginkább konzervkajára meg macska száraztápra lenne szükségünk, mert már azt is venni kell, meg tetanuszvakcinára a lovaknak... De ő nem így gondolta, hanem hogy én mit szeretnék? Nem kellett túl sokat gondolkodni a válaszon, miszerint köszönöm, semmit, amire szükségem van, az megvan.

Most meggondoltam magam, és telhetetlen leszek - gyakorlatilag lehetetlent kívánok a Jézuskától. Azt szeretném, hogy a 10-ből 8 kutyám szerető gazdit kapjon karácsonyra, hogy boldog életük legyen, nekem meg lelki nyugalmam, hogy ne úgy kelljen kimennem, hogy összeszorult gyomorral nézzek körbe, vajon az a folt a hóban egy halott macska-e. Vicces, merthogy általában reális kívánságaim szoktak lenni az Élet felé (vagy ha meredekek is, azért csak összehozom...), ebbe most valószínűleg bele fog törni a bicskám, de egy karácsonyi kívánságba beletört lelkibicska mégiscsak stílusos képzavar. Különben is van bennem kompromisszumkészség, ha egy-két kutya gazdisodna be, annak is nagyon tudnék örülni, és nem reklamálnék a Jézuskánál.

A gazdikeresők valamennyien jól szocializált, kutya- és emberbarát, kedves ebek, a macskakompatibilitásukra az előzmények ismeretében nem mernék megesküdni (egyke kutyaként valószínűleg nem lenne velük ilyen jellegű probléma, kivéve Kagot és Izát, aki szerintem kifejezetten vadászna a macskákra.)
A kutyák mind ivartalanítottak, oltottak és chippel rendelkeznek, (kivéve a friss szerzemény Kesut, de nála is pótoljuk, ill. az ivartalanításban segítünk.)

A gazdira várók:

Kesu - 2010 tavasz végi/nyári születésű közepes/nagy termetű fiatal szuka, barátaink szedték össze az út széléről legyengülve, súlyos bőrbetegen, amiből szépen felgyógyult. Játékos, nagy mozgásigényű, jó jelzőkutya.

Cefre - 1997-es születésű nagy testű, ivartalanított kan, az Illatos útról mentettük 2008-ban az altatás elől. Az ízületei már nem az igaziak, úgyhogy nincs nagy mozgásigénye, de imádja, ha foglalkoznak vele, legyen szó vakargatásról vagy lájtos labdadobálásról (mondjuk 2 méteres távolságba, hogy még aznap utolérje.) Nagyon szereti a gyerekeket, de csak olyan korú gyerkőc mellé való, aki nem piszkálja halálra, ill. veszi a kutya jelzéseit, ha annak kezd elege lenni.

Izaura 2004-es születésű ivartalanított szuka, Kag 2003-as születésű ivartalanított kan, elég rozoga futóművel. A tengelici horrormenhely felszámolásából mentettük őket a Lelenc közreműködésével. Igazi Chokito-pár, csúnyák és aranyosak, akik együtt szeretnének gazdihoz menni - egyrészt, mert imádják egymást, másrészt, mert vizuális szettet alkotnak, amit vétek lenne felbontani. Más kutyával jól kijönnek, macskával (és gondolom, egyéb kisállattal, baromfival-satöbbivel) tutira nem. Iza elrettentő külseje ellenére egy bújós tündér, Kag szintén, de ő hajlamos megijedni a hirtelen mozdulatoktól, gyanítom, hogy párszor már péppé verték szegényt.

Pók - 2005-ös születésű, közepes testű ivartalanított kan, staffordshire keverék, az út szélén szedték össze Fejőkével (valószínűleg Fejőke kölyke.) Ádáz harcikutya-megjelenése egy nem túl okos, ámde roppant lelkes puszigépet rejt. Specialitása az orrnyalogatás, legyen szó akar a sajátjáról, akár máséról.

Span - 2003-as születésű német juhász keverék, ivartalanított kan, a kecskeméti Mentsvártól vettük át 2007-ben Mackóval és két másik társával együtt. Nagyon jó természetű, kedves, ideális családi kutya és jó házőrző, valamint labdamán.

Mackó - 2003-as születésű német juhász keverék, ivartalanított kan, a kecskeméti Mentsvártól vettük át 2007-ben. Nagyon jó természetű, kedves, ideális családi kutya és jó házőrző, a motorosokat khmmm, nem szereti.

Stopper - 2003-as születésű fajtatiszta német juhász, ivartalanított kan, Mátracserpusztára költözésünk közben szedtük fel az út széléről, ahová akkor dobhatták ki; összezavarodva rohangált az autók között, majdnem elgázolták. Nagyon értelmes kutya, imádja a gyümölcsöket, csak azért nem nevezném megszállott vegának, mert a tyúkféléket is szenvedélyesen pusztítja, ha teheti. Ideális családi kutya, jó házőrző, szeret apportírozni, és profin utazik autóban.

A kutyáktól nem megszabadulni szeretnék, hanem felelősségteljes gazdit keresek nekik, láncra továbbra sem adom őket, az örökbefogadási szerződés alapvető (amiben benne foglaltatik az is, hogy bármilyen probléma esetén visszaveszem a fenevadat - a jól megválasztott újgazdi-újkutya párosításoknak köszönhetően erre még sosem került sor, pedig jópár rehabolt kutya örökbeadásán túl vagyunk.)

További infó, képek, satöbbi szokás szerint nálam: 30/365-0342 info@zakuszkatanya.hu"



A magam részéről csak annyit fűznék hozzá a fentiekhez, hogy személyesen ismerem az összes kutyát, és ha tehetném, holnap örökbe is fogadnám mindet. Mert csodálatos személyiségük van, mert hálásak, mert együttműködőek. A személyiségük már kialakult, nem pusztítanak, nem rombolnak, és a kölyökkutyákhoz képest szinte semmi teendő nincs velük azon kívül, hogy szeretni kell őket, és ennek megfelelően ellátni a szükségelteiket. Szerencsés, aki a Zakuszkáról fogadhat örökbe kutyát...

Összeeresztés

Hosszú utazást követően Lecsó és Hekuba megérkezett új lakhelyére, Tiszadobra. A gyerekek kitörő örömmel fogadták őket, a már ott élő három ló kevésbé volt elragadtatva...

Búcsú a Zakuszka-tanyától

Lecsó és Hekuba új lakhelye felé tart, Tiszadobra.
Mentett lovak segítenek mentett gyerekeknek, hogy elsajátíthassák a lovaglás, lovászkodás tudományát.