2010. december 18., szombat

Sajnos továbbra sem sikerült támogatót találnunk a Zakumentumfilm forgatásához, és kedves kormányunknak köszönhetően az MMKA Kuratóriuma úgy döntött, hogy mivel a 2010. II. félévében zárolt 1,5 milliárd forint összegű központi költségvetési támogatás feloldása érdekében benyújtott beadványok nem jártak eredménnyel – a 2010. évi pályázati kiírások közül a 3 K (kutatás, képzés, könyv- és folyóirat kiadói); dokumentum-, tudományos-ismeretterjesztő-, animációs- és kisjátékfilm gyártási; filmterjesztési szelektív és filmterv-fejlesztési pályázatokat fedezet hiányában eredménytelennek nyilvánítja. Ezzel egyidőben az MMK 2010. évre közzétett pályázati naptárában foglalt pályázati tevékenységet felfüggeszti.
Ennek köszönhetően a már megítélt támogatásoktól is elestünk, így arra sem számíthat a szakma, amire esetleg eddig igen...
A mi esetünkben ez azt eredményezi, hogy nem tudunk akkor és annyit forgatni, amennyit szeretnénk, és amikor azt a helyzet megkövetelné. Ezért most kénytelenek vagyunk bemásolni Andi blogjának az utolsó bejegyzését, ahelyett, hogy mozgóképes beszámolót láthatnának a kedves nézők.


"A rutinos blogolvasók már tudják, hogy előszeretettel álmodom hülyeségeket; ezek általában vicces dolgok, de néha sikerül egy-egy nyomasztót is összeszedni.

Ozzy elaltatása után például azt, hogy elpusztult kecskegidákat egy kupacba rakva kellett elszállítanom lifttel. A liftajtó bezáródása után a legfelső gida átváltozott kiscsikó-Ozzyvá, kinyitotta a szemét és a fejét felfelé fordítva, mozdulatlanul bámult rám, miközben repültünk felfelé. Mit mondjak, elég nyomasztó volt.

Ma hajnalban azt álmodtam, hogy Patchwork bement a kennelbe, a kutyák elkapták, és a haldokló macskát odadobták a kerítés tövébe úgy, hogy a mancsa rálógott az alsó villanypásztor-szálra; mozogni már nem tudott, de még élt, aprókat rángott a villanypásztor ütéseitől. A kennelkaput nem bírtam kinyitni, hogy bemenjek és csináljak valamit, csak álltam kint lefagyva, és tehetetlenül néztem a szenvedését.

Szakadt rólam a víz, mikor magamhoz tértem, és beletelt egy kis időbe, míg megnyugtattam magam, hogy csak egy rossz álom volt, Patchwork biztonságban van, hiszen tegnap költöztettük be az öreg mamit a házba. Etuson kívül nem óhajtottam más benti macskát (sőt Etust sem, de ez nem kívánságműsor ugyebár), de baromi hideg van, az öreg, fogatlan Patchwork meg nincs kirobbanó formában. Beköltözött ugyan a zabosba, de tavaszig jobb lesz neki itt bent, a külön kajáltatását is könnyebb megoldani. Ha már így alakult, Hetti nénit is behoztam, egyrészt, hogy melegedhessen kedvére, másrészt pedig azért, mert az öreglány mostanában jópárszor kihívta maga ellen a sorsot, nevezetesen addig hepciáskodott az udvari kutyákkal, míg azok dühös ugatással sarokba szorították. Ez általában a pincében történt (a nagy hidegben jópár kutya-macska oda jár melegedni a kazán köré), Hetti néni fel tudott menekülni a kazánra vagy egy polcra, de féltem, hogy előbb-utóbb elkapják a grabancát - két évvel ezelőtt volt már olyan, hogy három nap alatt három macskát ölt meg az egyik kutya, valószínűleg Cefre. Azóta viszonylagos nyugi van, helyesebben voltak balesetek (a később a Lelenc által átvett Ketteske megölte Telített Zsírsavat, ill. szegény Ciccbull betévedt a kennelbe, ahol valószínűleg Kag és Iza végzett vele), de az udvaron nem volt macskahalál. Hetti nénit bementettem, a kicsiket mindig elkergetjük az első részről, hogy ne szokjanak ide, a többiek meg (akiket szintén el szoktunk kergetni a kutyamegszállás alatt lévő részről, de ettől függetlenül visszajönnek) a jelek szerint tudnak magukra vigyázni, ügyesen mozognak a kutyák között.

Sajnos tévedtem - ma reggel Vili azzal fogadott, hogy a kutyák a pincében megölték Copy-t az éjjel. Túl a személyes kedvencségen, Copy-Paste volt az egyik legrutinosabban viselkedő "kutyás" macskánk...

Nem tudom, ki volt a főkolompos. Az egyik fő tipp Kesu, aki hajlamos durván játszani, és behergelni mind magát, mind a többieket, a másik a potenciálisan visszaeső macskagyilkos Cefre. Totálisan tanácstalan vagyok, hogy mit csináljak velük; Cefrét öregségére, 2 év zakutanyasi udvarikutyaság után kegyetlenség lenne kennelfogságra ítélni, a lökött, hatalmas mozgásigénnyel rendelkező kamasz Kesut szintén. Ugyanakkor azt sem szeretném végignézni, hogy 2-3 hét alatt kiirtják a teljes kinti macskaállományt.

Keresem a megoldást, és elkönyveltem, hogy vesztettem. A mi lehetőségeinkkel képtelenség egyszerre lovat, kutyát és macskát menteni, egyszerűen nincs rá kapacitás. Ez nem az állatok hibája, hanem a magyarországi mentalitásé, a felelőtlen szaporítóké, akik kitermelik a mentendő utánpótlást az út szélére, a sintértelepekre, a menhelyekre, amik szélmalomharcot folytatva próbálják felszámolni a kialakult helyzetet. És baromira nehéz kimondani, hát még betartani, de a mai naptól végeztem a kutyamentéssel - egyszerűen nem tehetem meg, hogy a mentett állatok szép sorban kivégezzék egymást. A már meglévő blökiket természetesen tartjuk tovább becsülettel, de új nem jöhet, és Flex, ill. Fejőke kivételével a meglévő állományt is igyekszem elpasszolni - ehhez vérmes reményeket nem fűzök, hiszen nem véletlenül vannak itt. Plusz csöndeskén imádkozom, hogy a sors ne sodorjon a tanya kapujába újabb kidobott kutyát, mert hiába az elvek és a józan ész, az élet bizony nem fekete-fehér.

Egy kedves blogolvasónk (aki olvasón kívül virtuális- és macska-örökbefogadónk is egy személyben) kérdezte a minap, hogy mit szeretnék a Jézuskától. Egyből mondtam, hogy legesleginkább konzervkajára meg macska száraztápra lenne szükségünk, mert már azt is venni kell, meg tetanuszvakcinára a lovaknak... De ő nem így gondolta, hanem hogy én mit szeretnék? Nem kellett túl sokat gondolkodni a válaszon, miszerint köszönöm, semmit, amire szükségem van, az megvan.

Most meggondoltam magam, és telhetetlen leszek - gyakorlatilag lehetetlent kívánok a Jézuskától. Azt szeretném, hogy a 10-ből 8 kutyám szerető gazdit kapjon karácsonyra, hogy boldog életük legyen, nekem meg lelki nyugalmam, hogy ne úgy kelljen kimennem, hogy összeszorult gyomorral nézzek körbe, vajon az a folt a hóban egy halott macska-e. Vicces, merthogy általában reális kívánságaim szoktak lenni az Élet felé (vagy ha meredekek is, azért csak összehozom...), ebbe most valószínűleg bele fog törni a bicskám, de egy karácsonyi kívánságba beletört lelkibicska mégiscsak stílusos képzavar. Különben is van bennem kompromisszumkészség, ha egy-két kutya gazdisodna be, annak is nagyon tudnék örülni, és nem reklamálnék a Jézuskánál.

A gazdikeresők valamennyien jól szocializált, kutya- és emberbarát, kedves ebek, a macskakompatibilitásukra az előzmények ismeretében nem mernék megesküdni (egyke kutyaként valószínűleg nem lenne velük ilyen jellegű probléma, kivéve Kagot és Izát, aki szerintem kifejezetten vadászna a macskákra.)
A kutyák mind ivartalanítottak, oltottak és chippel rendelkeznek, (kivéve a friss szerzemény Kesut, de nála is pótoljuk, ill. az ivartalanításban segítünk.)

A gazdira várók:

Kesu - 2010 tavasz végi/nyári születésű közepes/nagy termetű fiatal szuka, barátaink szedték össze az út széléről legyengülve, súlyos bőrbetegen, amiből szépen felgyógyult. Játékos, nagy mozgásigényű, jó jelzőkutya.


Cefre - 1997-es születésű nagy testű, ivartalanított kan, az Illatos útról mentettük 2008-ban az altatás elől. Az ízületei már nem az igaziak, úgyhogy nincs nagy mozgásigénye, de imádja, ha foglalkoznak vele, legyen szó vakargatásról vagy lájtos labdadobálásról (mondjuk 2 méteres távolságba, hogy még aznap utolérje.) Nagyon szereti a gyerekeket, de csak olyan korú gyerkőc mellé való, aki nem piszkálja halálra, ill. veszi a kutya jelzéseit, ha annak kezd elege lenni.



Izaura 2004-es születésű ivartalanított szuka, Kag 2003-as születésű ivartalanított kan, elég rozoga futóművel. A tengelici horrormenhely felszámolásából mentettük őket a Lelenc közreműködésével. Igazi Chokito-pár, csúnyák és aranyosak, akik együtt szeretnének gazdihoz menni - egyrészt, mert imádják egymást, másrészt, mert vizuális szettet alkotnak, amit vétek lenne felbontani. Más kutyával jól kijönnek, macskával (és gondolom, egyéb kisállattal, baromfival-satöbbivel) tutira nem. Iza elrettentő külseje ellenére egy bújós tündér, Kag szintén, de ő hajlamos megijedni a hirtelen mozdulatoktól, gyanítom, hogy párszor már péppé verték szegényt.


Pók - 2005-ös születésű, közepes testű ivartalanított kan, staffordshire keverék, az út szélén szedték össze Fejőkével (valószínűleg Fejőke kölyke.) Ádáz harcikutya-megjelenése egy nem túl okos, ámde roppant lelkes puszigépet rejt. Specialitása az orrnyalogatás, legyen szó akar a sajátjáról, akár máséról.


Span - 2003-as születésű német juhász keverék, ivartalanított kan, a kecskeméti Mentsvártól vettük át 2007-ben Mackóval és két másik társával együtt. Nagyon jó természetű, kedves, ideális családi kutya és jó házőrző, valamint labdamán.


Mackó - 2003-as születésű német juhász keverék, ivartalanított kan, a kecskeméti Mentsvártól vettük át 2007-ben. Nagyon jó természetű, kedves, ideális családi kutya és jó házőrző, a motorosokat khmmm, nem szereti.


Stopper - 2003-as születésű fajtatiszta német juhász, ivartalanított kan, Mátracserpusztára költözésünk közben szedtük fel az út széléről, ahová akkor dobhatták ki; összezavarodva rohangált az autók között, majdnem elgázolták. Nagyon értelmes kutya, imádja a gyümölcsöket, csak azért nem nevezném megszállott vegának, mert a tyúkféléket is szenvedélyesen pusztítja, ha teheti. Ideális családi kutya, jó házőrző, szeret apportírozni, és profin utazik autóban.


A kutyáktól nem megszabadulni szeretnék, hanem felelősségteljes gazdit keresek nekik, láncra továbbra sem adom őket, az örökbefogadási szerződés alapvető (amiben benne foglaltatik az is, hogy bármilyen probléma esetén visszaveszem a fenevadat - a jól megválasztott újgazdi-újkutya párosításoknak köszönhetően erre még sosem került sor, pedig jópár rehabolt kutya örökbeadásán túl vagyunk.)

További infó, képek, satöbbi szokás szerint nálam: 30/365-0342 info@zakuszkatanya.hu"



A magam részéről csak annyit fűznék hozzá a fentiekhez, hogy személyesen ismerem az összes kutyát, és ha tehetném, holnap örökbe is fogadnám mindet. Mert csodálatos személyiségük van, mert hálásak, mert együttműködőek. A személyiségük már kialakult, nem pusztítanak, nem rombolnak, és a kölyökkutyákhoz képest szinte semmi teendő nincs velük azon kívül, hogy szeretni kell őket, és ennek megfelelően ellátni a szükségelteiket. Szerencsés, aki a Zakuszkáról fogadhat örökbe kutyát...

2010. november 3., szerda

Összeeresztés

Hosszú utazást követően Lecsó és Hekuba megérkezett új lakhelyére, Tiszadobra. A gyerekek kitörő örömmel fogadták őket, a már ott élő három ló kevésbé volt elragadtatva...

Búcsú a Zakuszka-tanyától

Lecsó és Hekuba új lakhelye felé tart, Tiszadobra.
Mentett lovak segítenek mentett gyerekeknek, hogy elsajátíthassák a lovaglás, lovászkodás tudományát.

2010. október 30., szombat

Tiszadobi gyerekek és lovak

A Tiszadobi Gyerekotthon lakói már dolgoznak három lóval, akit Tim Cope ausztrál világjáró adományozott nekik. A gyerekek feladata a lovak gondozása, napi járatása, és ők fogják Lecsót és Hekubát is gondjaikba venni, ha majd megérkeznek erre a gyönyörű helyszínre.

2010. október 19., kedd

Lecsó és Hekuba leendő lakhelye: a tiszadobi kastély

Útban a tiszadobi Andrássy-kastély felé megtudhatjuk Arankától, hogy hogyan élnek azok a lovak, akiket néhány éve adományozott Tim Cope ausztrál világjáró a gyermekotthon lakóinak.

Road movie

Mátracserpusztáról Tiszadobra utaztunk, kacskaringós hegyi utakon, sebes iramú autópályákon, és menet közben megszületett jó néhány gondolat. Íme.

2010. október 17., vasárnap

Indian Summer

A Zakuszka-tanya lakói egy kis őszi napsütésben.
Aki eddig nem akart Mátracserpusztára költözni, az a kisfilm megtekintése után garantáltan szedelőzködni kezd! A félreértések elkerülése végett: nem a mikrofonunk volt rossz, hanem Pimpa ad ki magából ilyen hihetetlen hangeffekteket!

Médiapartnerünk: a LOVASOK.HU

Jó hír: a LOVASOK.HU médiapartnere lett a Zakumentumfilmnek! Reméljük, hogy segítségükkel még több emberhez eljut az a a heroikus munka, amit Andi nap-mint-nap a tanyán végez, valamint azt is reméljük, hogy sikerül támogatókat találnunk a film forgatásához! Köszönjük a Szerkesztőségnek közreműködésüket!

Zakumentumfilm a Lovasok.hu Portálon

2010. október 15., péntek

Tiszadobi terepszemle

Igazán kegyes volt hozzánk az időjárás, mivel a hajnali ködfoltok és zimankó után verőfényes októberi nap várt ránk. Ennek nagyon örültünk, mivel igen hosszú napnak néztünk elébe: elmentünk Andiért a Zakuszka-tanyára, ahol felpakoltunk egy kis ajándékot azoknak a gyerekeknek, akikhez Tiszadobra igyekeztünk.



Talán nem mindenki tudja, hogy azok a gyerekek, aki a Tiszadobi  Gyermekotthon lakói, nagyon nehéz sorsú gyerekek. Többnyire súlyos bántalmazás, családon belüli erőszak áldozatai Ők, akik itt, az otthonban kapnak esélyt egy harmonikusabb, nyugodtabb életre. A velük történt tragédiák miatt jó néhány gyerek küzd magatartásbeli, viselkedési problémákkal. Mindannyiunk nagy szerencséjére él velük egy asszony, egy fantasztikus szakember, aki a gyerekek sebeit minden tőle telhető módon igyekszik begyógyítani. Ő Aranka néni, és csapata. Néhány csodálatra méltó, elhivatott szakember.


Tavaly tavasszal Aranka meglátogatta Andit néhány gyerekkel a menhelyen, mert mindketten azt gondolták, hogy a nyomiménes, és a testi-lelki sérült gyerekek találkozásából valami nagyon jó is kisülhet. És igazuk lett. Mindenkinek meghatározó élmény lett a találkozás: a gyerekek elhatározták, hogy máskor is ellátogatnak a tanyára, Andi pedig úgy döntött, hogy két olyan Zaku-tanyasi lovat, aki hadba fogható - a Tiszadobi Gyermekotthonnak fog ajándékozni. Az elhatározást tett követte, és útnak indultunk terepszemlét tartatni: milyen helye is lenne a kiszemelt két lónak?


Andi részletesen elmesélte a gyerekseregnek, hogy hogyan is néz ki Lecsó és Hekuba, mekkorák, milyen magasak? A gyerekek azonnal beosztották képzeletükben, hogy melyiküknek melyik lesz a lova, ki fogja a patájukat ápolni és ki lesz felelős a szőrükért? Lelkesedésük minket is magával ragadott...




Miután megnéztük a már tősgyökeres lakónak számító három Mongóliából érkezett ajándéklovat, kétségünk sem maradt afelől, hogy ennél nagyszerűbb helyre nem is kerülhetnének Andi pártfogoltjai.




A látogatásunkkor forgatott anyagból egy kis ízelítőt hamarosan feltöltünk, addig álljon itt ez a képes beszámoló!

2010. szeptember 3., péntek

Goldenblog I. helyezés a Zakuszka-tanya blognak!

Gratulálunk Andinak, aki évek óta lelkiismeretesen, szórakoztatóan és professzionálisan vezeti az online tanya-naplót, ezzel pedig méltó első helyezettje lett a Goldenblognak!

Amit és ahogy ír Andi, sok hivatásos tollforgatónak is becsületére válna. A sokszor nehéz körülmények közt megszületett postok, bejegyzések pedig mindig is maximálisan teljesítették küldetésüket:
szeretetre, odafigyelésre, törődésre tanítanak egymás felé, a bennünket körülvevő világ felé.

Úgyhogy mi, a stáb, teljes szívből gratulálunk neked, Andi! Szép munka volt!

2010. augusztus 22., vasárnap

Cold blood, warm heart - azaz Hidegvérű találkozó Kóspallagon

Azok a szerencsések, akik szombaton eljutottak Kóspallagra, igazán kivételes élményben részesültek.
Az egyik legszebb ( csak szerintünk, persze ), a hidegvérű fajta kedvelőinek és tulajdonosainak rendeztek egy izgalmas rönkhúzó versenyt és fajtabemutatót csodálatos erdei környezetben. Miután Andi saját tervezésű és saját grafikáival szitázott pólókat árult a Zakuszka-menhely kasszájának feltöltésére, ezért értelemszerűen:-)) mi is ott voltunk és forgattunk. Remélhetőleg szerencsét hoztunk a pólóárusító-sátornak, és sokan éreztek késztetést arra, hogy a póló megvásárlásával támogassanak egy lómenhelyet. Valamint abban is bízunk, hogy a hamarosan itt megtekinthető ízelítő-videóanyag felkelti a figyelmet ezek iránt a tiszteletreméltó, gyönyörű, nagyon komoly munkáslovak iránt.


2010. augusztus 20., péntek

Támogatás, örökbeadás, ivartalanítás - egy nap krónikája

Tegnap ismét forgattunk Andinál, és igazán húzósra sikeredett a nap:
Rexi cica szállítása Salgótarjánba az állatorvoshoz, ott a Pfizer Gyógyszergyár adományának átvétele, cica ivartalanítása, látogatók fogadása a tanyán, majd Slambuc örökbeadása...


 


                           

2010. július 28., szerda

Az állatorvos, aki egyben fogorvos és Cica, a vak ló

A lovak számára is kulcsfontosságú, hogy jó fogaik legyenek, csakúgy mint nekünk, embereknek. Ha nem jó a fog, nem jó a rágás, tehát súlyproblémák, fájdalmak adódhatnak. Ezért a túlnőtt fogakat szakszerűen le kell reszelni. Ezt azonban jobb, ha profikra bízzuk, mint azt az alábbi felvétel is bizonyítja...



2010. július 18., vasárnap

Ló-pedikűr és forgatás

Ízelítő a múlt hétvégi munkából - egy kis werkfilm körmölésről, forgatásról.





Ma nagy pörgés volt a tanyán, egy komplett ló-pedikűrös csapat felvonult, valamint a helytelen kopás miatt túlnőtt fogszélektől (amik "kilógnak" és megnehezítik/fájdalmassá tehetik a rágást) is megszabadultak jónéhányan...
Videó hamarosan!


                                          Andi és Ribic


                                          Pimpa körömreszelése


                             Kemény meló a patkoló-kovácsoké


                                          Bezsibbasztva...


                                          Go, Trabi, go!


                              Amikor a körmére néznek egy lónak...


                                 Jövő héten a videó is feltöltésre kerül!

2010. június 15., kedd

Kameránkkal egy éven keresztül rögzítjük a Zakuszka-tanya lakóinak életét.
A négy évszakot felölelő forgatás lehetőséget teremt arra, hogy átfogó képet kapjunk arról, micsoda heroikus küzdelem fenntartani, és üzemeltetni egy ilyen kvalitású lómenhelyet. Önmagáért beszél a tény, hogy az országban mindössze két speciálisan lovak számára kialakított menhely található, ezek közül az egyik Várkonyi Andié. Köztudott, hogy a lovak tartása még akkor is komoly szakmai és anyagi hátteret kíván, ha történetesen egészséges az állat. Ha azonban öreg és sérült, esetleg eleve valamilyen deformitással születik a ló - nos akkor a fentieken kívül még hihetetlen fanatizmus is szükségeltetik mindehhez. A film keretét az évszakok váltakozása, és az évszakok által (is) diktált történések határozzák meg.

Látni fogjuk, hogy milyen hétköznapi csatákat kell Andinak megvívnia a puszta fennmaradásukért. Látni fogjuk, milyen hatásfokkal bír egy ilyen hely a tágabb környezetére: hogyan közelednek a tiszadobi árvaház kis lakói a gebbencsekhez, hogyan próbálnak csapatot építeni multinacionális cégek munkatársai, hogyan hoznak vadidegenek megmentendő állatot, micsoda harc folyik egy kiscsikó életben tartásáért, hogyan lehet túlélni az elkerülhetetlen veszteségeket.

Szemléletformáló filmet kívánunk készíteni. A felelős állattartásról, tiszteletről, áldozatokról, melyek nem hiábavalók. Olyan történéseket bemutatni, amelyek segítenek a nézőnek abban, hogy rájöjjön: a környezetünkért, a bennünket körülvevő világért kötelességünk tenni.
A forgatott anyagból egy hosszabb dokumentumfilm és egy ( egyenként 25 perces )TV-sorozat, valamint egy TV spot készül a társadalmi kommunikáció megvalósulása céljából. A forgatási időszakban egy videó napló sarok segítségével Várkonyi Andrea a stáb távollétében is megosztja gondolatait a nézőkkel - az így rögzített anyagot narrációként használnánk a nagyfilmbe, illetve "real-time" idősíkban hasznosítható interaktív felületként építenénk be a sorozat egyes részeibe. Ennek a videó naplónak részletei már menet közben feltöltésre kerülnek a www.zakuszkatanya.hu weboldalra kedvcsinálóként.