Ennek köszönhetően a már megítélt támogatásoktól is elestünk, így arra sem számíthat a szakma, amire esetleg eddig igen...
A mi esetünkben ez azt eredményezi, hogy nem tudunk akkor és annyit forgatni, amennyit szeretnénk, és amikor azt a helyzet megkövetelné. Ezért most kénytelenek vagyunk bemásolni Andi blogjának az utolsó bejegyzését, ahelyett, hogy mozgóképes beszámolót láthatnának a kedves nézők.
"A rutinos blogolvasók már tudják, hogy előszeretettel álmodom hülyeségeket; ezek általában vicces dolgok, de néha sikerül egy-egy nyomasztót is összeszedni.
Ozzy elaltatása után például azt, hogy elpusztult kecskegidákat egy kupacba rakva kellett elszállítanom lifttel. A liftajtó bezáródása után a legfelső gida átváltozott kiscsikó-Ozzyvá, kinyitotta a szemét és a fejét felfelé fordítva, mozdulatlanul bámult rám, miközben repültünk felfelé. Mit mondjak, elég nyomasztó volt.
Ma hajnalban azt álmodtam, hogy Patchwork bement a kennelbe, a kutyák elkapták, és a haldokló macskát odadobták a kerítés tövébe úgy, hogy a mancsa rálógott az alsó villanypásztor-szálra; mozogni már nem tudott, de még élt, aprókat rángott a villanypásztor ütéseitől. A kennelkaput nem bírtam kinyitni, hogy bemenjek és csináljak valamit, csak álltam kint lefagyva, és tehetetlenül néztem a szenvedését.
Szakadt rólam a víz, mikor magamhoz tértem, és beletelt egy kis időbe, míg megnyugtattam magam, hogy csak egy rossz álom volt, Patchwork biztonságban van, hiszen tegnap költöztettük be az öreg mamit a házba. Etuson kívül nem óhajtottam más benti macskát (sőt Etust sem, de ez nem kívánságműsor ugyebár), de baromi hideg van, az öreg, fogatlan Patchwork meg nincs kirobbanó formában. Beköltözött ugyan a zabosba, de tavaszig jobb lesz neki itt bent, a külön kajáltatását is könnyebb megoldani. Ha már így alakult, Hetti nénit is behoztam, egyrészt, hogy melegedhessen kedvére, másrészt pedig azért, mert az öreglány mostanában jópárszor kihívta maga ellen a sorsot, nevezetesen addig hepciáskodott az udvari kutyákkal, míg azok dühös ugatással sarokba szorították. Ez általában a pincében történt (a nagy hidegben jópár kutya-macska oda jár melegedni a kazán köré), Hetti néni fel tudott menekülni a kazánra vagy egy polcra, de féltem, hogy előbb-utóbb elkapják a grabancát - két évvel ezelőtt volt már olyan, hogy három nap alatt három macskát ölt meg az egyik kutya, valószínűleg Cefre. Azóta viszonylagos nyugi van, helyesebben voltak balesetek (a később a Lelenc által átvett Ketteske megölte Telített Zsírsavat, ill. szegény Ciccbull betévedt a kennelbe, ahol valószínűleg Kag és Iza végzett vele), de az udvaron nem volt macskahalál. Hetti nénit bementettem, a kicsiket mindig elkergetjük az első részről, hogy ne szokjanak ide, a többiek meg (akiket szintén el szoktunk kergetni a kutyamegszállás alatt lévő részről, de ettől függetlenül visszajönnek) a jelek szerint tudnak magukra vigyázni, ügyesen mozognak a kutyák között.
Sajnos tévedtem - ma reggel Vili azzal fogadott, hogy a kutyák a pincében megölték Copy-t az éjjel. Túl a személyes kedvencségen, Copy-Paste volt az egyik legrutinosabban viselkedő "kutyás" macskánk...
Nem tudom, ki volt a főkolompos. Az egyik fő tipp Kesu, aki hajlamos durván játszani, és behergelni mind magát, mind a többieket, a másik a potenciálisan visszaeső macskagyilkos Cefre. Totálisan tanácstalan vagyok, hogy mit csináljak velük; Cefrét öregségére, 2 év zakutanyasi udvarikutyaság után kegyetlenség lenne kennelfogságra ítélni, a lökött, hatalmas mozgásigénnyel rendelkező kamasz Kesut szintén. Ugyanakkor azt sem szeretném végignézni, hogy 2-3 hét alatt kiirtják a teljes kinti macskaállományt.
Keresem a megoldást, és elkönyveltem, hogy vesztettem. A mi lehetőségeinkkel képtelenség egyszerre lovat, kutyát és macskát menteni, egyszerűen nincs rá kapacitás. Ez nem az állatok hibája, hanem a magyarországi mentalitásé, a felelőtlen szaporítóké, akik kitermelik a mentendő utánpótlást az út szélére, a sintértelepekre, a menhelyekre, amik szélmalomharcot folytatva próbálják felszámolni a kialakult helyzetet. És baromira nehéz kimondani, hát még betartani, de a mai naptól végeztem a kutyamentéssel - egyszerűen nem tehetem meg, hogy a mentett állatok szép sorban kivégezzék egymást. A már meglévő blökiket természetesen tartjuk tovább becsülettel, de új nem jöhet, és Flex, ill. Fejőke kivételével a meglévő állományt is igyekszem elpasszolni - ehhez vérmes reményeket nem fűzök, hiszen nem véletlenül vannak itt. Plusz csöndeskén imádkozom, hogy a sors ne sodorjon a tanya kapujába újabb kidobott kutyát, mert hiába az elvek és a józan ész, az élet bizony nem fekete-fehér.
Egy kedves blogolvasónk (aki olvasón kívül virtuális- és macska-örökbefogadónk is egy személyben) kérdezte a minap, hogy mit szeretnék a Jézuskától. Egyből mondtam, hogy legesleginkább konzervkajára meg macska száraztápra lenne szükségünk, mert már azt is venni kell, meg tetanuszvakcinára a lovaknak... De ő nem így gondolta, hanem hogy én mit szeretnék? Nem kellett túl sokat gondolkodni a válaszon, miszerint köszönöm, semmit, amire szükségem van, az megvan.
Most meggondoltam magam, és telhetetlen leszek - gyakorlatilag lehetetlent kívánok a Jézuskától. Azt szeretném, hogy a 10-ből 8 kutyám szerető gazdit kapjon karácsonyra, hogy boldog életük legyen, nekem meg lelki nyugalmam, hogy ne úgy kelljen kimennem, hogy összeszorult gyomorral nézzek körbe, vajon az a folt a hóban egy halott macska-e. Vicces, merthogy általában reális kívánságaim szoktak lenni az Élet felé (vagy ha meredekek is, azért csak összehozom...), ebbe most valószínűleg bele fog törni a bicskám, de egy karácsonyi kívánságba beletört lelkibicska mégiscsak stílusos képzavar. Különben is van bennem kompromisszumkészség, ha egy-két kutya gazdisodna be, annak is nagyon tudnék örülni, és nem reklamálnék a Jézuskánál.
A gazdikeresők valamennyien jól szocializált, kutya- és emberbarát, kedves ebek, a macskakompatibilitásukra az előzmények ismeretében nem mernék megesküdni (egyke kutyaként valószínűleg nem lenne velük ilyen jellegű probléma, kivéve Kagot és Izát, aki szerintem kifejezetten vadászna a macskákra.)
A kutyák mind ivartalanítottak, oltottak és chippel rendelkeznek, (kivéve a friss szerzemény Kesut, de nála is pótoljuk, ill. az ivartalanításban segítünk.)
A gazdira várók:
Kesu - 2010 tavasz végi/nyári születésű közepes/nagy termetű fiatal szuka, barátaink szedték össze az út széléről legyengülve, súlyos bőrbetegen, amiből szépen felgyógyult. Játékos, nagy mozgásigényű, jó jelzőkutya.
Cefre - 1997-es születésű nagy testű, ivartalanított kan, az Illatos útról mentettük 2008-ban az altatás elől. Az ízületei már nem az igaziak, úgyhogy nincs nagy mozgásigénye, de imádja, ha foglalkoznak vele, legyen szó vakargatásról vagy lájtos labdadobálásról (mondjuk 2 méteres távolságba, hogy még aznap utolérje.) Nagyon szereti a gyerekeket, de csak olyan korú gyerkőc mellé való, aki nem piszkálja halálra, ill. veszi a kutya jelzéseit, ha annak kezd elege lenni.
Izaura 2004-es születésű ivartalanított szuka, Kag 2003-as születésű ivartalanított kan, elég rozoga futóművel. A tengelici horrormenhely felszámolásából mentettük őket a Lelenc közreműködésével. Igazi Chokito-pár, csúnyák és aranyosak, akik együtt szeretnének gazdihoz menni - egyrészt, mert imádják egymást, másrészt, mert vizuális szettet alkotnak, amit vétek lenne felbontani. Más kutyával jól kijönnek, macskával (és gondolom, egyéb kisállattal, baromfival-satöbbivel) tutira nem. Iza elrettentő külseje ellenére egy bújós tündér, Kag szintén, de ő hajlamos megijedni a hirtelen mozdulatoktól, gyanítom, hogy párszor már péppé verték szegényt.
Pók - 2005-ös születésű, közepes testű ivartalanított kan, staffordshire keverék, az út szélén szedték össze Fejőkével (valószínűleg Fejőke kölyke.) Ádáz harcikutya-megjelenése egy nem túl okos, ámde roppant lelkes puszigépet rejt. Specialitása az orrnyalogatás, legyen szó akar a sajátjáról, akár máséról.
Span - 2003-as születésű német juhász keverék, ivartalanított kan, a kecskeméti Mentsvártól vettük át 2007-ben Mackóval és két másik társával együtt. Nagyon jó természetű, kedves, ideális családi kutya és jó házőrző, valamint labdamán.
Mackó - 2003-as születésű német juhász keverék, ivartalanított kan, a kecskeméti Mentsvártól vettük át 2007-ben. Nagyon jó természetű, kedves, ideális családi kutya és jó házőrző, a motorosokat khmmm, nem szereti.
Stopper - 2003-as születésű fajtatiszta német juhász, ivartalanított kan, Mátracserpusztára költözésünk közben szedtük fel az út széléről, ahová akkor dobhatták ki; összezavarodva rohangált az autók között, majdnem elgázolták. Nagyon értelmes kutya, imádja a gyümölcsöket, csak azért nem nevezném megszállott vegának, mert a tyúkféléket is szenvedélyesen pusztítja, ha teheti. Ideális családi kutya, jó házőrző, szeret apportírozni, és profin utazik autóban.
A kutyáktól nem megszabadulni szeretnék, hanem felelősségteljes gazdit keresek nekik, láncra továbbra sem adom őket, az örökbefogadási szerződés alapvető (amiben benne foglaltatik az is, hogy bármilyen probléma esetén visszaveszem a fenevadat - a jól megválasztott újgazdi-újkutya párosításoknak köszönhetően erre még sosem került sor, pedig jópár rehabolt kutya örökbeadásán túl vagyunk.)
További infó, képek, satöbbi szokás szerint nálam: 30/365-0342 info@zakuszkatanya.hu"
A magam részéről csak annyit fűznék hozzá a fentiekhez, hogy személyesen ismerem az összes kutyát, és ha tehetném, holnap örökbe is fogadnám mindet. Mert csodálatos személyiségük van, mert hálásak, mert együttműködőek. A személyiségük már kialakult, nem pusztítanak, nem rombolnak, és a kölyökkutyákhoz képest szinte semmi teendő nincs velük azon kívül, hogy szeretni kell őket, és ennek megfelelően ellátni a szükségelteiket. Szerencsés, aki a Zakuszkáról fogadhat örökbe kutyát...
